Én eddig mindig azt hittem, hogy utálom a hamburgert. Pedig nem csak a Mekiben ettem, hanem Amerikában is, igazi autentikus amerikai hamburgert, igazi autentikus étteremben. Mégis, az nekem unalmas volt.
De ma az én Drágám, a Bori szülinapja alkalmából valami elképesztő Hamburgert alkotott. Népes családi eseményről lévén szó, két kiló darálthúsból készítette, melyből fél kiló sertéshús volt, a többi borjú. Kőmozsárban megőrölt egy kis köményt, római köményt, koriandert és egy kevés csillagánizst, tett bele egy kis reszelt gyömbért, nem kevés nagyon apróra vágott hagymát és valamivel kevesebb fokhagymát, két egész tojást, meg persze sót és borsot, és alaposan összegyúrta. Pogácsákat formázott a masszából, nem túl laposakat, hanem inkább ducibb korongokat, hogy szaftos maradjon, ne száradjon ki sütés közben. És lőn: nagyon szaftosra sikeredett.
Készen kapható hamburgerbucikat használtunk, melyeknek kettévágva megpirítottuk a belső oldalát. Ebbe aztán a feltálalt finomságok közül mindenki azt tett bele, ami csak szem-szájnak ingere: volt az asztalon szeletelt uborka, salátalevél, paradicsom, karikázott hagyma, Cheddar sajt, kapros uborka, szeletelt avokádó, vajon párolt gomba, pirított bacon, majonéz, mézes mustár, majonézes mustár, ketchup.
Emellé természetesen igazi amerikai saláta dukál. A coleslaw salátáról nekem már mindig a Péter fog eszembe jutni: ő mutatta meg nekem Tucsonban, és azóta is nagyon szeretem. Nemcsak az elkészítés egyszerűsége miatt, hanem mert nagyon finom. A káposztát és a lilahagymát legyalultam, a sárgarápát lereszeltem, megsóztam-borsoztam, majd elkészítettem az öntetet. Majonézbe kevés mustárt, pici mézet és tejfölt kevertem. Én nem szeretem, ha túl "vastag" a majonéz, ezért egy kis csemegeuborka-lével fel szoktam engedni a mártást, aztán hozzákevertem a salátához, feldobtam egy kis petrezselyemmel, és kész is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése